Tíz éve sikeresen működő kockázatkezelési rendszer: a biztosító egyesületi hálózat
Dr. Erent Gábor (www.erent.hu)
A MANBESZ tiszteletbeli elnöke
Tíz éve sikeresen működő kockázatkezelési rendszer:
a biztosító egyesületi hálózat
I. Kockázatkezelés, biztosítás
Mind az egyén, mind a gazdaság szereplői számára a kockázatok felismerése, megelőzése, az esetleg bekövetkező események kezelése, tompítása, a kár lehetőség szerinti csökkentése rendkívül fontos feladat.
Az egyre bonyolultabb rendszerekben dolgozó ember tevékenységének eredményessége nagyban függhet a kockázatok helyes felmérésétől.
Magánéletünkben is – igaz, sokszor nem tudatosan – kockázatkezelést végzünk: gondoljunk a victimológa (áldozattan) által megfogalmazottakra: például a parkolásnál vigyáznunk kell arra, hogy lehetőleg látogatott helyre, lámpa alá álljunk, ne akadályozzuk sem a gyalogos, sem pedig a közúti forgalmat, az üléseken illetve látható helyen ne hagyjunk semmilyen értéket, felelősség illetve casco biztosítást kötünk stb.
A természetben a bagoly által elkapott levelibéka csak egy kockázatra figyelt fel, igaz, meglehetősen későn.
A természet erőforrásait felhasználó közösségek különösen kiszolgáltatottak a nehezen prognosztizálható eseményeknek (szél- és hótörés, tavaszi fagy, jégeső, árvíz, szárazság stb.). Gyakran okoz feszültségeket a nehezen kezelhető kockázatporlasztás is.
A gazdaság szereplőinek a tudatos kockázatkezelést azért érdemes elsajátítaniuk és elmélyíteniük, mert a válságkezelés sokszor már csak szűk mezsgyét és lehetőséget biztosít az erőforrások szükséges felhasználásának, védelmének.
Olyan érdekeltségi, döntési, kommunikációs rendszereket, alrendszereket kell összeállítanunk, megszerveznünk, melyek tudatosan, tevőlegesen tudják megelőzni, illetve befolyásolni, tompítani a károk hatását. Érdekeltté kell tenni a kárközösségeket ebben, lehetőség szerint minimálisra kell csökkenteni azon területeket, ahol nem tudjuk kontrollálni a különböző folyamatokat.
Véleményem szerint a megfelelő kockázatkezelést alapvetően meghatározza az egyén és a környezet kultúrája is, az egyéni érdekek megfelelő felismerése, a közös érdekekkel való harmonizáció.
A kockázatkezelés egyik fontos szakasza a biztosítás, a károk teljes vagy részleges ellentételezése ahol az „étlap”, a módozatok kidolgozása, összeállítása függ a kárközösségektől, a biztosítandó terület sajátosságaitól, a környezet kultúrájától, a társadalmi szokásoktól, rendszabályoktól is.
Nagy kérdés, stratégiai szempontból pedig komoly kihívás, hogyan tegyük érdekeltté a polgárokat saját értékeik megóvásában, milyen jutalmazó-büntető közgazdasági-pénzügyi rendszereket dolgozzunk ki - akár még a biztosítási díj kialakításakor is - tekintettel a kockázat milyenségére.
Megvédendő értékeink gyarapodása, a bűnözés technikai fejlődése, globalizálódása következtében a biztosítás a pénzügyi területeken belül hazánkban is egyre jelentősebb szerepet tölt be.
II. Biztosítás, mezőgazdasági biztosító egyesületek
Hazánkban 2001-ben öt biztosító részvénytársaság összesen 10,8 milliárd Ft díjelőírással (Allianz Hungária, ÁB-Aegon, Argosz, Generali-Providencia, OTP-Garancia) foglalkozott mezőgazdasági üzletággal, átlagos kárhányaduk 68,8%, a növénybiztosításban 50,8%. A legjobb kárhányad az Argosz Biztosítóé, 38,9%, illetve 33,1 %. (Lásd: 1. sz. és 2. sz. melléklet)
A profit alapon működő biztosítótársaságok mellett – főleg a természeti folyamatok kiszámíthatatlanságának kitett mezőgazdaságban – a fejlett világban mindenhol szükség volt és van nem nyereségérdekeltségű szervezetekre is (biztosító egyesületek, nonprofit szervezetek, mutual stb.)
Ezek a működő rendszerek jó alapot szolgáltathatnak a kormányzat számára is a biztosítás, mint rendkívül sajátos termék „árának” (díjának) összehasonlítható elemzésére, a kockázat árának, a támogatások mértékének, irányának megfelelő, a társadalom számára korrekt befolyásolására. Ugyanis még mindig érezteti a hatását az a megközelítés, hogy a biztosítási díjak és térítések a közgazdasági szabályozó rendszer, ezen belül az elvonások, támogatások rendszerének része. E mellett az állami hozzájárulás gyakran „puha pénz”-ként viselkedik. Vágyott szintjének elérése érdekében sokszor lehetetlenné teszik a kontrollálhatóságot, összehasonlíthatóságot.
A tudatos kockázatkezelőnek nagy kihívást jelent egy sajátságos terület: a mezőgazdasági károk megelőzése, enyhítése.
A fejlett európai országokban a parasztság már több, mint száz éve megteremtette az alapjait saját biztonságának: általában a viszontbiztosítást még nélkülöző, önálló "nonprofit" szerveződés formájában tette meg az első lépéseket. Ez a fejlődés szerves része volt a polgárosodás több száz éves folyamatának.
Hazánkban többek között a Belga Parasztszövetség biztosítójának, az ABB-nek segítségével tizedik éve működnek sikeresen e civil szervezetek mintegy tíz milliárd forint értéket védve (lásd: 3. sz. melléklet). Képviseletüket az 1996-ban általuk létrehozott MANBESZ (Magyarországi Nonprofit Biztosító Egyesületek Szövetsége) látja el.
Tevékenységüket viszontbiztosítják, a viszontbiztosítók érdekeltté teszik őket a megfelelő kockázatkezelésben.
A mezőgazdaságban a károkat három fő szempontból csoportosíthatjuk:
• biztosítható,
• nehezen biztosítható,
• nem biztosítható.
A nem nyereségérdekelt egyesületek döntően a nehezen biztosítható károkra alakultak minimum tíz természetes és/vagy jogi személy résztvételével. Egy-egy termelési körzetben, ahol a gazdálkodók a kockázati védelem kialakításában érdekeltek és erre áldozva hajlandóak is együttműködni, ott a veszteségek mérséklése érdekében szövetkeznek. Kölcsönösségi elven, a szolidaritás alapján a veszélyközösséget minimális költséggel tartják fenn és előre kalkulálva a biztosítástudomány eszközrendszereit felhasználva nyújtanak szolgáltatást tagjaik részére közel azonos vagy hasonló kockázati viszonyok között. A kockázattal arányos szabályozott tartalékolást folytatnak.
A biztosítottak tulajdonosai és tagjai is az egyesületnek, alapítását vagyoni hozzájárulásukkal segítik, jelentős és/vagy nagy kárgyakoriság esetén pótbefizetést vállalnak.
III. Az egyesületek megszervezésének története
E kockázatkezelési megoldás érdekképviseleti szinten a jövedelemkockázati alap, hitelszövetkezeti rendszer szükségességének felvetésével egyidőben született a ’80-as évek végén. A szervezőerőt, know-how-t - felhasználva a századelő magyar tapasztalatait, kezdeményezéseit is - a belga ABB, valamint az Argosz Biztosító Rt. menedzsmentjéből adták.
Az első - Baranya Megyei Növénybiztosító Egyesület - 16 taggal 1993-ban kezdte meg működését.
Indulásukkor szántóföldi növények tűz- és jégkárbiztosítását végezték. Mivel Magyarország egyik legkárveszélyesebb termelési körzetében kezdték meg szolgáltatásaikat, ezért a Felügyelet részéről is nagy aggodalommal és többlettőke igény meghatározásával adták ki engedélyüket.
A profit biztosítók az egyesületnek nem sok jövőt jósoltak, és igyekeztek a térségben alacsonyabb díjat ajánlani, hogy a gazdákat saját maguknak nyerjék meg. Az elmúlt kilenc év alatt a mezőgazdasági szervezetek átstrukturálódásával egyidejűleg egyre több egyéni termelő, társaság vált a szövetkezetek mellett az egyesület tagjává.
A közös kockázatkezelést többek között megalapozta az odaadó szervezői, vezetői munka, a helyes célok kitűzése, a tagok egymás közötti ismertsége, kontrollja, a gazdálkodásuk minimális költsége, a tevékenység kiszámíthatóságának jó megalapozása, a rendszerhez igazodó viszontbiztosítási védelem, a mindenki által elfogadott korrekt kárrendezési bizottság és az állami (PM) támogatás.
A Baranya megyei egyesület megalakulását követően a dohánytermesztők, a fűszerpaprika termesztők, a szarvasmarha-tenyésztők, a szántóföldi növénytermesztők, a gyümölcs és szőlő kultúrák védelme érdekében az egyéni gazdálkodók alapítottak egyesületeket.
Kezdetben az ország dunántúli régiójában szerveződtek, majd több év után az Alföldön és az északi megyékben is terjedtek, gyarapodtak. Jelenlegi tapasztalataink alapján többek között a gazdálkodás bizonytalan alakulása, a termékek értékesítési problémái, a pillanatnyi biztosítási versenyengedmények, a pénzügyi- és integrátori monopolhelyzetben lévő cégektől való függés viszonya határozza meg indulásukat, működésüket.
A felsoroltak a hosszú távú kockázatkezelési stratégia megvalósulását nehezítik, a termelők sokszor a pillanatnyilag legolcsóbb megoldásokat választják.
A már működő egyesületek a kárközösséget a helyi gazdálkodók ismert csoportjára alapozzák, hosszabb távra terveznek, nyilvánosan és korrektül megbeszélnek minden lényeges - a gazdálkodásukat befolyásoló - tényezőt, bíznak vezetőik munkájában. Akik a közösség érdekében kézzelfogható eredményeket produkálnak, azoknál a fejlődés adott, azokhoz az új termelők is szeretnének csatlakozni.
Nagyon fontos a szerepe az egyesület elnökének, valamint titkárának. Külön előny, ha gazdálkodó, tulajdonos, és biztosítási gyakorlattal rendelkező szakember egy személyben. A kizárólagos biztosítási szakember a jövedelemszerzés ügynöki vonatkozásában, jutalékokban esetleg jobban érdekelt, gyakori, hogy az egyesület ügyeit nem fejlődési, stratégiai oldalról nézi.
Ahogyan az egyesületek száma gyarapodott és fokozatosan erősödtek, egyre sokrétűbb jelentési kötelezettségük is keletkezett (mérleg, eredmény-elszámolások, egyéb dokumentációk).
A Felügyelet az ellenőrzéseket egyre gyakoribbá tette, és sűrűsödtek az értelmezési nehézségek is. Ez az időszak az egyesületek életében a „tanulási, alkalmazkodási” szakasz volt, ami a Felügyelet szervezetében, szakmai munkájában is változásokat hozott.
1996-ban kezdeményezésünkre - fogalmazhatunk úgy - érdekképviseletként megalakult a Magyarországi Nonprofit Biztosító Egyesületek Szövetsége, melynek tagjai az újonnan alakult egyesületek is. Az alapítók zászlajukra tűzték, hogy együttműködnek a Felügyelet igényeinek hatékony kielégítésében, mintafeltételek kidolgozásában, a szakmai-számviteli követelmények megoldásában, javaslatokat dolgoznak ki az egyesületek érdekében, keresik a továbbfejlődés lehetőségeit, részt vesznek a kodifikációs munka segítésében, a kommunikációban.
Az a tény, hogy a mezőgazdasági biztosításból jelenleg az egyesületi közel kettő százalékos arányt képvisel, sok mindent elárul. Igaz, a biztosítás díjbevétele is folyamatosan nő, másrészt az Európai Közösség országaiban a sok biztosító jelenléte miatt ez az arány jelentősnek mondható. Ennek ellenére süregető feladatunk a gazdálkodók ismereteinek bővítése, a jogi és közgazdasági szabályozás kiszámíthatóságának biztosítása, hosszabb távú rögzítése, a szervező erő növelése.
IV. A biztosító egyesületek jogi-közgazdasági feltételrendszere
Működésük kereteit az egyesületekre érvényes, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény, a biztosító intézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló – többször módosított – 1995. évi XCVI. törvény, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény adja. A működés megkezdéséhez az alakuló ülést követően különböző dokumentációk (Kérelem, Alapszabály, Működési Szabályzat, Általános és Különös Feltételek, Díjkalkuláció, Díjszabás, Üzleti terv stb.) alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelet engedélye és a megyei bíróság bejegyzése szükséges.
Meg kell kérniük az első számú vezető alkalmasságának, jó üzleti hírnevének igazolását, jogászt, aktuáriust, a Felügyelet által elfogadott számviteli rendért felelős megbízottat kell alkalmazniuk.
Az 1995-ben elfogadott biztosítási törvényben még lehetőség volt szakosított egyesületként való bejegyzésre százezer Ft organizációs és minimum félmillió Ft biztonsági tőkeszükséglettel. A 2000. évi törvénymódosítás már az alábbi kereteket szabta meg:
Az organizációs tőkeszükséglet egymillió Ft. A biztonsági tőkeszükséglet alakulása a következő:
- · ha a biztosítási díjbevétel és a tagsági hozzájárulás a legutóbbi három évben együttesen nem érte el az évi ötvenmillió forintot: kettő és félmillió forint,
- · ha a biztosítási díjbevétel és a tagsági hozzájárulás a legutóbbi három évben együttesen nem érte el az évi hetvenötmillió forintot, de meghaladta az évi ötvenmillió forintot: ötmillió forint,
- · ha a biztosítási díjbevétel és a tagsági hozzájárulás a legutóbbi három évben együttesen nem érte el az évi százmillió forintot, de meghaladta az évi hetvenötmillió forintot: tízmillió forint,
- · ha a biztosítási díjbevétel és a tagsági hozzájárulás a legutóbbi három évben együttesen nem érte el az évi háromszázmillió forintot, de meghaladta az évi százmillió forintot: tizenötmillió forint.
- · ha meghaladja a háromszázmillió forintot, ágazatonként a részvénytársaságoknál meghatározott minimális biztonsági tőke hetvenöt százaléka.
Az egyesület kérelmére a Felügyelet a mindenkori biztonsági tőke 80%-os mértékéig engedélyezheti a viszontbiztosítás arányának megfelelő beszámítását.
A törvénymódosítás előtt alakult biztosító egyesületeknek a biztonsági tőke teljes összegét 2004. december 31-ig kell előteremteniük.
A 2000. évi törvénymódosítás egyik célja a biztonsági és organizációs tőke nagyfokú növelése volt. E változat nemcsak az új egyesületek megalakulását, hanem a már működőket is akadályozta volna. Ennek egyik oka az, hogy jó közgazdasági, pénzügyi ismeretekkel rendelkező, de nem biztosítási szakemberek gyakran egyenlőségjelet tesznek a biztonsági tőke és például a kft-k alaptőkéje között. Számukra a viszontbiztosítás filozófiája, kiszámítása, működtetése fontos információt jelenthet.
A parlament pártjainak összefogásával professzionális szakmai lobbymunka eredményeként a Magyarországi Nonprofit Biztosító Egyesületek Szövetsége érdekközvetítő ereje révén végül is az új törvény a már korábban ismertetett, az EU-hoz illeszkedő, működtethető kereteket rögzítette.
A parlamenti tárgyalás során a törvénymódosító javaslathoz benyújtott és elfogadott módosító javaslatok az új egyesületek alakulásánál alapvetően a tőke-megfelelőségi garanciákat érintették a tőkenövelési és a biztonságos működés feltételeinek megalapozásával. Ezzel egyidejűleg a személyi, szakmai feltételek is szigorodtak.
V. Működésük eredményessége, kárhányaduk alakulása, viszontbiztosításuk
Az egyesületi és a profit növénybiztosítás kárhányadainak évenkénti változását mutatja be a 4. sz. grafikon. (Kárhányad=kifizetett kár/biztosítási díj x100-ban).
Kilenc évet vizsgálva az egyesületek kárhányadai hét éven keresztül a részvénytársaságok által művelt profitbiztosítások kárhányadai alatt vannak, két évig felette, azzal együtt, hogy a kis veszélyközösségű egyesületek sokkal sérülékenyebbek, mint a több nagy profitbiztosító országos állománya. Az egyesületeknél jelentős arányeltolódás van a legveszélyesebb helyen (jég) működő Baranya megyei egyesület miatt is. Ennek hatását látjuk 1996-ban, a sokak által emlékezetes Pécs környéki természeti katasztrófa idején, ahol az egyesületek együttes kárhányada ennek következtében meghaladta a 120 %-ot.
Mindazonáltal szembetűnő a különbség a profit és nonprofit mezőgazdasági kockázatkezelés között, jól kifejezi a gazdafelelősség érvényesülését saját biztosító szervezetükben.
A megfelelő kártérítési szolgáltatás, esetleges katasztrófák kivédése érdekében az egyesületeket az Argosz Rt., 2001-től az OTP-Garancia Rt. is viszontbiztosítja, mellyel a tagok kiszámítható kockázati védelmet alakíthatnak ki.
A viszontbiztosítási politika kialakításában általában az alábbiak szerint járnak el:
Saját megtartás aránya = |
Vállalt pótbefizetési arány x Átlagdíj Legmagasabb kárarány – Átlagdíj |
Az egyesületek döntésének függvénye, hogy milyen mértékű védelmet igényelnek a rendelkezésükre álló források, tartalékok, kockázati múltjuk figyelembevételével.
A saját megtartás kezdeti optimális aránya 10%, melyet a tartalékhelyzet, az egészséges növekedés lehetősége, a nagyobb díjtétel, a nagyobb pótbefizetés vállalása befolyásol.
Az egyesületi tagok biztosítási díja hosszútávon a veszélyközösség reális kockázati viszonyára és költséggazdálkodására épül.
Látható tehát, hogy a mezőgazdasági kockázatok kezelése különleges szakmai, szervezési megoldásokat és állami támogatást igényel.
VI. Következtetések, javaslatok
A 31 körzetben több, mint 10 milliárd forintot védő egyesületi rendszer a mezőgazdasági termelők részére kitűnő kockázatkezelési rendszer a következők miatt:
- · A biztosítási díj a kockázati térségre a saját kármúlt adatok alapján kalkulált. A biztosítás kiszámíthatóvá, hosszú távú folyamattá válik, regionális szinten kezelhető, a helyi szakembereknek munkát ad és elismerést jelenthet.
- · A biztosítási költség minimális, nincs jutalékigény, mert nem profitszerzés a cél. Az egyéb tevékenységek mellett a már kidolgozott szabályzatokat alkalmazhatják. Méretüket, módozataikat a mezőgazdaság helyi jellegzetességeihez igazíthatják.
- · A biztosítási tevékenység nagyfokú viszontbiztosítási védelem alatt áll és olyan rendszerben működik, hogy érdekeltek legyenek a kármentességben. Az egyesületek kiszámíthatóan visszaosztásban részesülhetnek.
- · A kármegelőzésre és enyhítésre való ösztönzés, érdekeltség a tulajdonosi és biztosítotti együttes viszonyból ered.
- · A biztosítást, a kockázat árát folyamatosan ellenőrzik. A törvényi kötelmeket figyelembe véve gazdálkodásukban, védelmi stratégiájukban sajátosságaiknak megfelelően dolgozhatnak tartalékaik kihasználásával a felügyeleti ellenőrzés mellett.
- · Tartalékolási rendszerük fejlesztésével bátrabban vállalhatnak újabb és nagyobb kockázatot.
- · A kölcsönös bizalom, kontroll különleges értékké válik, mely más szakmai területeken is gyümölcsözhet.
Katasztrófák esetére célszerű létrehoznunk a MANBESZ-en keresztül egy pontosan szabályozott biztonsági „pool”-t, melyből csak kivételes esetben részesülhetnek az egyesületek.
Folyamatos teendőnk az újabb és újabb kockázatok bevonása, az egyesületek számának növelése, a viszontbiztosításban való érdekeltség növelése, a különböző alapok állami segítséggel is történő feltöltése, a kockázatporlasztás javítása, a kommunikáció erősítése.
Források:
- · Pénzügyi Szemle 1997. május: Európában, Európa felé
- · Pénzügyi Szemle 1998. november: A nonprofit biztosító egyesületek öt éves működéséről
MANBESZ: Magyarországi Nonprofit Biztosító Egyesületek Szövetsége
